Aki Sümeg felé jár, és Budapest felől érkezik, akkor mindenképpen áthalad Nemeshanyon, és elmegy a vízimalom mellett.
Aki Sümegen jár, és a Csárda udvarán sétálgat, lovakat simogat, az láthat egy hirdetőtáblát is, hogy nem messze ide, van bizony egy vizimalom.
Akinek pedig kisgyereke van, aki ráadásul olyan 5 éves körüli, vagy annál kisebb, az biztosan nem tudja elkerülni, hogy Bartos Erika nevével össze ne fusson, vagy így vagy úgy. És ha ez a gyerek még fiú is, akkor tutibiztos, hogy legalább egyszer a kezébe kerül a Zakatoló című verses könyve is az írónőnek. Persze lányos házakban is előfordulhat :) No és ebben a kötetben az egyik vers éppen erről a nemeshanyi vízimalomról szól.
Bevallom, én Bartos Erikától hallottam róla életemben először, és akkor még nem is tudtam, hogy ezt a Nemeshanyt ezt eszik-e vagy isszák, és hogy merre is keressem a térképen. Persze ez csak az én szegénységi bizonyítványom, de hát nincs a tenyeremben egész Magyarország térképe, kisfalustól, vizimalmostól. Sajnos.
Mikor először jártunk Sümegen, akkor is elkerült a felismerés, mert a vörösiszap miatt le volt zárva az útnak egy szakasza, és Nemeshanyt pont elkerültük.
Másodjára viszont már valahogy sikerült megvilágosodnom, és már jó előre beterveztük, hogy majd megnézzük magunknak ezt a malmot. Persze akkor még szép, tavaszi időben gondolkodtunk, hiszen április elejét írtunk, de hát ez ugye nem jött be.
A egyetlen szélvihar és hóesésmentes délelőttön azért mégiscsak felkerekedtünk, és átautóztunk a Sümegtől néhány falunyira lévő Nemeshanyba, hogy megnézzük Elemér bácsi vízimalmát.
Rövid téblábolás után maga Elemér bácsi fogadott bennünket, és hatalmas elánnal, csillogó szemekkel beszélt az ő malmáról, a malom történetéről, helyreállításáról, működéséről, a családjáról, és különös tekintettel és szeretettel az Édesapjáról.
A malombeli séta után az istálló felé indultunk, ahol a gyerek örömére van kecske, csacsi, akiket jó idő esetén a kinti füves kifutón lehet simogatni, és etetni. Nekünk ez most kimaradt, mivel dagonyázni lehetett a sárban. Csak szegény szürkemarha volt kint a plázson :) A többi jószág az istálló melegében várta, hogy végre kitavaszodjon. (ez azóta sem történt meg tulajdonképpen.)
Jó kis délelőtti program. Pont annyi, amit a gyerekek is elbírnak, bár nyilván a malom működésének elvét nem feltétlenül tudnák visszamondani, de azért sok mindenre emlékeznek. ( ez mondjuk a teszvesz város miatt is van :)) Ha szép idő lett volna, akkor még izgalmasabb lett volna a kirándulás, de így sem bánkódunk. Aki erre jár, nézzen be bátran!
Elemér bácsi pedig egy imádnivaló nagypapa. Örülünk, hogy megismerhettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése