Třebíč

A szombati érkezésünk után vasárnapra egy Trebic-Telc Jihlava körutat terveztünk, és mivel az útikönyvek egyike se tér ki nagyon részletesen egyik városra sem, gondoltuk simán belefér majd egy délelőttbe mind a három. Mellékesen megjegyezve, és  Útikönyveket értékelve, sajnos nincs túl jó véleményem egyik kezembe akadóról sem, mert a nagyvárosokon kívül (Prága-Brno-Karlovy vary- Plzen), és az újabban felkapott Chesky Krumlovon, és Cheske Budejovicén kívül nemigen tér ki még említés szintjén sem a vidék városaira.  Egyedül talán azt az 1978-as kiadású panoráma útikönyvet tudnám csak pozitívan értékelni, ami viszont a rég átnevezett utcák miatt gyakorlatban használhatatlan, de az infótartalma az korrekt, és mindenre kiterjedő.

Szóval van itt egy kis fekete lyuk az útikönyvek piacán.

A következő kirándulásokról mind írtam már a Kópécsirkéken is, de azt gondoltam, hogy itt is helyük van, próbálok kicsit több infót összegyűjteni ide, és mutatok olyan képeket is, amiket ott nem, hiszen a kópécsirke elsősorban gyerekblog. 

No de. Trebic.

A trebici bazilika és a város zsidónegyede 2003 óta a világörökség része.

A város története az 1100-as évekig vezethető vissza, ekkor építették a kolostort,  majd a  Szent Procopius  bazilikát a benedek rendi kolostor részeként építették a 13.század elején. A kolostor később vallási központ és katonai erődítmény is volt, egészen a huszita háborúkig, majd 1468-ban magyar kézre került.

A várost egy 1277-es irat már városként említi, majd ezután évszázadokig sújtja háború, tűzvész, kolerajárvány, és árvizek, mely katasztrófákból a városnak szinte a nulláról kell újraépítkeznie. a városban jelenleg is nagy az építkezési kedv, és törekednek egy korhű városkép kialakítására, a régi megmaradt házak rekonstruálására, és felújítására. 

Érkezés és parkolás után rögtön a fölénk magasodó Bazilika felé vettük az irányt, és néhány perces sétával már fenn is voltunk. 

 A templomkertből  jó rálátás van a városra.

 A templom belsejét nem tudtuk megnézni, épp csak bekukkantottunk, mert éppen mise volt.

 A kolostor ma a Vysočiny Múzeum otthona. 

A templomot és az egykori kolostor épületét egy kellemes, nem túl nagy park övezi. Az őszi fák, a hulló falevelek és gesztenyék között sétáltunk egy kicsit, alattunk pedig a Jihlava folyó csordogált. 

A dombról lejőve a zsidó negyed felé indultunk. Első elképzelésünk az volt, hogy megnézzük a zsidó temetőt. de aztán csak mentünk, mentünk felfelé, amerre a nyíl mutatta, de még mindig nem volt sehol semmi, az út viszont egyre csak rosszabb, egyre csak macskakövesebb lett, így végül a temetőig nem caplattunk fel, inkább még a zsidónegyed kis szűk sikátoraiban sétálgattunk egy kicsit, és kerestük az utat a főtér felé. 

a trebici zsidónegyed Európa egyik legnagyobb egybefüggő zsidónegyede. 

Kialakulása 12. század körüli. A negyedben ma is az eredeti házak állnak, jelentős részüket már felújították. Összesen 123 különböző stílusú ház, két zsinagóga és a temető maradt fenn.

A 18.században ez volt az egyik legnépesebb zsidó település Morvaországban. A II. vh. alatt a zsidó lakosság csaknem kihalt, és a háború után csak 10 lakó tért vissza.

A zsidónegyedből a folyón átkelve elérjük a város főterét, a Károly teret, amely méretében alig tér el a prágai Vencel tértől, így az ország egyik legnagyobb tere. A 19.század elején a tér reneszánsz és barokk épülettek volt körbevéve, de 1822-ben, tűzvészben ezek mind elpusztultak. A tér melletti dombon áll a Szent Márton templom, melynek 75 méter magas tornya a város szinte minden pontjáról látható. 

Érdekesség: A Jihlava  folyó partján lévő strandon zajlottak 1992-ben a Játék határok nélkül vetélkedői, amit a helyi csapat meg is nyert.