Szilvásváradon rengetegszer voltam. Gyerekkoromban sűrűn jártunk oda kirándulni, jó levegőt szívni, kiszabadulni a városból. Olyan volt nekünk, mint a pestieknek a Normafa, hogy ha süt a nap, akkor menjünk ki a Normafához. Egyszer még egy egy hetes ( 5 napos?) táborban is voltam itt, a kohászat helyi üdülőjében töltöttem el ezt a pár napot. Azóta is keresem, hogy hol is lehetett az, mert csak emlékfoszlányaim vannak belőle. Egy hosszú, nagy fákkal övezett emelkedős úttest, melynek a két oldalán volt az üdülő. Én az egyik oldalon voltam egy emeletesben, de az út túloldalára jártunk át ebédelni, ahol kis bungalófélék voltak, no meg játszótér. De ilyen utcából nagyjából 100 is van Szilvásváradon, szóval nincs egyszerű dolgom. ( nyilván rákereshetnék az interneten, googlemapsen, akárhol, és akkor máris meglenne, de akkor elveszne a keresés varázsa. ) Annak ellenére, hogy számtalanszor jártam már a faluban, a Szalajka-völgyben, az ősember- barlangnál, fényképképileg nem vagyok túl bőven eleresztve. A korábbi, gyerekkori, fiatalkori kiruccanásaink nemigen vannak fényképen megörökítve, aztán meg mindig akkor voltunk, amikor nem volt fotózós idő, akkor is csak minisétákra futotta. Éppen ezért nagyon tervben van, hogy jó lenne már egy alapos Szilvásvárad-felfedezés. Már a gyerekek is elég nagyok, már föl tudunk ülni a kisvasútra is, amire egyszer azért nem tudunk fölülni, mert babakocsival voltunk, és nem fértünk föl, egyszer azért nem, mert akikkel voltunk, ők voltak babakocsival, szóval mindig közbejött valami. A barlangban meg nem is tudom mikor jártam utoljára. Szóval mindenképpen bakancslistás lett újra a hely.
De azért, hogy ne maradjon ki ez sem, azért az utóbbi évekből azért szemezgetek pár képet.
A völgy bejáratától jókora séta, amíg eljutunk a Szalajka-völgy végében lévő nagyrétre. Persze egyszerűbb, és gyorsabb, ha kisvonattal megyünk, és az élmény is garantált, de ha a gyalogos megközelítést választjuk, akkor sem foguk csalódni. Az utunkon véges-végig van valami izgalmas dolog. Mellettünk csörgedezik a patak, hol erről az oldalról, hol arról, kis vízesés, nagyobb vízesés, kis átjárók a vizen, kis hidak, nagy fák, pisztrángos tavak. A gyerekek különösen találnak mindig valami felfedeznivalót.
Ha Ózd felől érkezünk, ahogy mi szoktunk, már az autóból is csodálhatjuk a meseszép tájat.
Van egy minivadaspark, ahol ha szerencsénk van, akkor egy egész őz családot is sikerül meglátnunk, kicsit arrébb pedig muflonok laknak.
És a méltán híres Fátyol-vízesés. A vízesés egy 17 méter hosszú, 18 lépcsőből álló mésztufa gáton zubog le. A vízesést a Szalajka-forrás táplálja, mely nagyjából 450 méter magasan fakad.
Szóval Szilvásvárad mindenképpen megér nem egy, de több kirándulást is, mert van itt lovarda, lehet biciklit kölcsönözni és azzal tekerni ki a völgybe, lehet kisvonatozni, van kalandpark, minivadaspark, és pisztrángostó, van szabadtéri múzeum, vízesés, és minden, mi szem-szájnak ingere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése