Z'dar nad Sazavou, Zelena Hora- Nepomuki Szent János-zarándoktemploma

Még csehországi hetek elején egyik délelőtt beugrottunk a fiúkkal a városháza aljában működő turistairodába, hogy szétnézzünk, hátha van valami számunkra hasznos. A fiúk persze összeválogattak mindenféle szórólapot, ami ki volt téve az ablakpárkányra, én pedig kerestem néhány jónak tűnő térképet a környékről. Az egyik ilyen térképen be voltak jelölve a térség turisztikai szempontból érdekes látnivalói, több pontba szedve, várak, múzeumok, építészeti kincsek, kirándulóhelyek, templomok. (ez mondjuk minden faluban volt). Ennek a térképnek a segítségével jutottunk el a Z'dar nad Sazavou melletti Zelena Hora-ra (zöld hegy), amelyen áll a Nepomuki Szent János-zarándoktemplom. A hegy teteére épült templom 1994. óta az UNESCO világörökség része, és a híres cseh építész  Jan Blažej Santini legjelentősebb munkája.

A Meziricitől északra fekvő Z'dar nad Sazavouba a még mindig gyönyörűséges, színpompás Morva-dombságon keresztül autóztunk. Ez a dimbes-dombos őszies táj még így utólag képeken visszanézve is lenyűgöz. Akkor, ott az autóból figyelve is teljesen magával ragadott, hívogatott, bár a szél már inkább hűvös volt, mintsem meleg, a fák is már inkább sárgák és szárazlevelűek, de akkor is megunhatatlan. 

A városba érkezve a központban parkoltunk le. Nem tudtunk sokat a városról, csak azt, hogy van ez a templom, és hogy van egy zamek(vár), de hogy ezek pontosan hol fekszenek, nem tudtuk. Ezért először tettünk egy kört a városban, hátha éppen beleütközünk a várba. Tettünk egy jó nagy kört, de a városházán és a templomon kívül nemigen volt semmi a központban, leszámítva a szocreál stílusú főútmenti házakat aljukban mindenféle kisbolttal. 

A Városháza

A városnak van egy cseh földön neves alkotóművésze, Michal Olsiak, aki mindenféle hatalmas szobrokat készít, és több műve itt a városban, vagy a környéken megkereshető, megtekinthető. 

A városháza túloldalán végül találtunk egy várostérképet, amin megkerestük, hogy merre is kell menni a templom felé. Az is kiderült, hogy a vár is arra van, néhány percnyi autózásnyira, tehát hiába is kerestük a központban. Amikor már jó úton voltunk, akkor az út mellett már szépen ki is volt táblázva az irány, így hamar megtaláltuk a vár melletti, hegy alatti parkolót. 

A fák mögött a vár

A templomhoz vezető lépcsősor

A templomépítés célja Nepomuki Szent János előtti tisztelgés volt, elsősorban. A Zelena Hora (Zöld hegy) elnevezés Nepomuk hegyére emlékeztet, ahonnan a szent származik. A hegyet az építkezés előtt borókaerdő borította, amit kiirtottak, hogy a templom már jó messziről látható legyen.

A dombon fölfelé alaposan meg kellett küzdenünk a széllel,  de cserébe  kárpótolt, hogy nagyon szép volt a domb tetejéről a kilátás a várra, és a vár melletti tóra. 

 

 

A  kör alakú templomot egy 10 cikkelyből álló ambitus ( én csak árkádnak hívnám, de ambitusnak nevezik) veszi körül, mely 5 kis kápolnát és 5 kaput köt össze. A 18. század végén tűzvész pusztított, és majdnem minden odaveszett, de a hála a lakosság összefogásának sikerült megmenteni a templomot. A 19.században a templom mellett temető is létesült, de ma már nem temetkeznek ide. . 

A templomba belépővel lehet bemenni, egy felnőtt jegy 110 korona volt, és a gyerekeknek is valamennyi. Elhivatottaknak biztos nem sok ez az összeg, de mi meglehetősen sokalltuk, így csak kívülről jártuk körbe és az ajtón kukkantottunk be. ( Utólag mintha azt olvastam volna, hogy ez valami várral kombinált jegy, de nem biztos, csehül volt. )

Belső képek ITT.

Valóban szép. És ahogy olvastam a templom építéséről, hatalmas zsenialitással van minden a helyére téve, oda ahová kell, hogy az ablakok úgy álljanak, ahogy, hogy a fény úgy essen a padlóra, ahogy. Mindennek helye van, mindennek funkciója, jelentése, és a különféle számmisztikák, amiket Santini alkalmazott, azok is mind utalnak valamire. Az én építészeti és művészettörténeti ismereteim közel sem állnak olyan szinten, hogy ezeket megértsem pláne nem, hogy észrevegyem. Sajnos. 

Lefelé egy kis ösvényen mentünk, ahonnan szép rálátás volt az alattunk lévő tóra és a várépületekre. 

Visszanézve, napsütésben